Van bennem egy nagy adag közléskényszer, ki tudja, hogy miért, ilyen vagyok :) 

Nem szeretem az igazságtalanságot, a bántást, próbálok kiállni az emberségességért, megmutatni az olyan történeteket, amik az emberi szeretetről szólnak.

Mindenkinek kell egy kis énidő, amit önmagával tölt, azzal foglalkozik, ami kikapcsolja, feltölti. Számomra az egyik ilyen tevékenység az írás. Mivel általában elég sok gondolat kavarog a fejemben, sokszor érzem úgy, hogy némelyiket le kellene írni. Erre is hivatott ez a blog. Valószínűleg Apukámtól örököltem az írás szeretetét, aki egy vasárnapi ebéd menüről úgy tud írni, hogy érzem az étel ízét a számban. Ezt szeretném elérni én is egyszer :)