A tegnapi napunk azt hiszem egy elég jól sikerült. Anyukám névnapja alkalmából délután összegyűltünk, a férje finom gulyást főzött, anyukám madártejjel készült, pont jókor, mert a napokban gondoltam rá, hogy mennyire ennék. Sőt, még pálinkának való sárga szilvát is szedtünk a kertben, ebéd után napoztunk, fürdőztünk. Nagyon szeretem az ilyen egyszerű, de nagyszerű napokat, amikor összegyűlik a kisebb-nagyobb család, nem csinálunk úgy semmi különöset, "csak" együtt vagyunk, beszélgetünk. Főleg mióta Anya meggyógyult egy hirtelen jött és elég súlyos betegségből, tegnap nap közben is eszembe jutott, hogy de jó, hogy jól van..
Délután 5 körül végül felkerekedtünk és elindultunk haza, útközben beugrottunk a H&M-be öltönyt nézni a vőlegényemnek. Miközben próbálgatott, gondoltam magamban, hogy ez mekkora igazságtalanság, hogy a menyasszonyok általában hosszú hónapokig nézelődnek, ez a fazon áll jól, az a fazon tetszik, béreljem, megvegyem, varrassam, a férfiak pedig bemennek egy boltba, felpróbálják, ami tetszik és ha jó, jó, megvan az esküvői öltöny. Nem történt ez másként vőlegényem esetében sem, az első felpróbált öltöny remekül állt rajta, úgyhogy jött is velünk. Remélem olyan szabály nincs, hogy a menyasszony nem láthatja a vőlegény "ruháját" az esküvő előtt, mert akkor ezt mi most megszegtük..
Erről jut eszembe, tegnap én is felpróbáltam otthon anyukáméknál a ruhámat, mivel ott jóval több a hely és készülődni is ott fogok, így már mióta készen van, ott tárolom. Szerencsés vagyok, mert a pár sorral feljebb ecsetelt próbálgatási-nézelődési huzavonát megspóroltam magamnak. Nem sok mindenben voltam 100%-ig biztos az esküvőt illetően, de a ruhában igen (nameg a vőlegény személyét illetően :) ) Elég határozott elképzelésem volt arról, hogy mit szeretnék és az is egyértelmű volt, hogy varratom, mivel anyagilag így sokkal jobban megérte nekem, arról nem beszélve, hogy egy minimális alakítással az esküvő után is fogom tudni hordani akár a szoknya részét is, a felsőt pedig biztosan. Így már a készülődés elejétől olyan varrónőket kerestem, akik kifejezetten olyan típusú ruhákat készítenek, amilyet én is elképzeltem magamnak, így találtam meg Katát, a ME&KA alapítóját, aki egy tündéri aranyos és ügyes fiatal nő, már az első találkozáskor éreztem, hogy ő fogja varrni a ruhám. Azért az érzés kedvéért elmentünk anyukámmal 1-2 szalonba próbálgatni, ami csak még jobban meggyőzőtt arról, hogy ezek a hatalmas szoknyás, abroncsos, merev ruhák nagyon nem nekem valók. Katával megbeszéltük, hogy június végén elég lesz elkezdeni a ruha megvarrását, 1 hónap alatt biztosan kész és még maradni is fog egy kis idő, ha alakítani kellene rajta. Nos, ebből az 1 hónapból 1 hét lett, ennyi idő alatt készült el ugyanis a ruhám. Olyannyira jól sikerült Katának lemérnie és eltalálnia, hogy mit szeretnék az előző beszélgetéseink alapján, hogy már az első próbán sem kellett semmin sem változtatni és elhozhattam. Már alig várom, hogy rajtam legyen, olyan könnyed és légies, nagyon kényelmes.
Azt hiszem kicsit elkalandoztam. Dehát így van ez, amikor az ember lányának 10 nap múlva lesz az esküvője.. :)
Vissza a vasárnaphoz. Vásárlás közben vőlegényemnek eszébe jutott, hogy nincs otthon kenyér és azt is venni kéne, viszont, felbuzdulván az előző sütés sikeressége miatt, arra gondoltam, hogy inkább sütök én, csak élesztőt kellett szerezni. Az előző sütéskor éreztem, hogy bár nem lett rossz, valami hiányzott az ízéből, így most egy másik receptet próbáltam. Jól tettem, mert sokkal puhább, omlósabb lett a tészta és az íze is sokkal jobb lett. Egyelőre maradtam az olívabogyó-szárított paradicsom kombónál, de máskor bármivel lehet helyettesíteni a belevalókat. Én valami magvasat tervezek legközelebbre és a rozsos lisztet is szeretném kipróbálni.
