Ez is elérkezett, férjhez mentem, a férjem nős lett, ketten együtt pedig egy házaspár, egy kis család lettünk. Most, hogy visszatértünk a való életbe és főleg, hogy megkaptuk a szépséges képeinket, sokszor eszembe jut, hogy milyen is volt az a nap. Először is, nagyon hamar letelt. Annyira jó, hogy vannak képek és lesz videó, mert tényleg igaz az, amit mondanak, hogy nem fogsz emlékezni mindenre. Nekem is, ahogy nézegettem a képeket jutottak eszembe dolgok, hogy jé tényleg, ez de jó volt!

Csütörtökön kicsit kimerültem az egész napos díszítés, egyeztetés, utolsó pillanatos intéznivalók miatt, úgyhogy elég fáradtan érkeztem haza. Otthon aludtam a szülői házban, egyébként is praktikus volt, hogy ne reggel kelljen kimenni és olyan romantikus is, még egyszer "utoljára" otthon aludni, mint lány. Természetesen, mint, ahogy sejtettem péntek reggel már fél hatkor fent voltam, egyszerre csak kipattant a szemem és bárhogy próbáltam hétig visszaaludni, nem ment. Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy aztán már este tizenegyre nagyon álmos voltam.
Reggel nyolcra jött a fodrász, akinek ezúton is nagyon köszönöm a tartós göndörséget, a hajam még vasárnap is hullámos volt, pedig tartottam tőle, hogy estére tök egyenes lesz megint. Ez itt a reklám helye! Köszönöm Réka! Mivel tapasztalt menyasszonyoktól sokat hallottam, hogy enni kell, különben összeesel az oltár előtt az éhség miatt, hajkreálás közben jól be is toltam egy jó kis hagymás-kolbászos rántottát.. Csak úgy nőiesen. A hajam hamar elkészült, nem volt bonyolult konty és hasonlók, begöndörítette a fodrász, raktunk bele egy virágos fejdíszt és kész is volt. Ezután következett az egyik kedvenc részem, a sminkelés. Az eredeti sminkesem nem tudott eljönni, rajta kívülálló és teljesen érthető ok miatt, így végül kedves kolléganőmet, egyben végzett sminkest kértem meg 2 nappal az esküvő előtt, hogy ha meg tudja oldani a pénteki napot, nagyon örülnék, ha ő sminkelne, illetve a húgom és mivel anyukám nem szeretett volna sminket, így apukám feleségét és a férjem nővérét is ő sminkelte végül, merthogy legnagyobb örömömre sikerült megoldani a napot és elvállalta a "fél család" sminkelését :) Nagyon ajánlom, keressétek bátran Dittit ITT, nemcsak szépségesen sminkel, de nagyon kedves és barátságos lány. Köszönöm Ditti, remélem kisminkelsz még a jövőben máskor is! :)

Most már csak fel kellett öltözni és elindulni férjhez menni. Miután felöltöztem, gyors egyeztetés a férj jelölttel, hogy készen áll-e és amikor ő is elkészült, anyukám vitt el a találkozásunk helyszínére. Itt még volt egy kis közjáték, mert be kellett ugrani a csokromért és amíg Anya beszaladt a virágoshoz, nekem ki kellett valamit vennem a csomagtartóból. Érdekes volt az emberek reakcióit látni, ahogy a posta parkolójánál egy teljes menetfelszerelésbe öltözött menyasszony pakolászik a csomagtartóban :)

Férjjelölttel ezután találkoztunk. Nekem fontos volt, hogy legyen egy "első találkozás" pillanat, amit végül sikerült megörökíteni. Elmentünk fotózkodni, ami szintén jól sikerült, bár nagyon meleg volt, néhol nehezen bírtam. 1-2 képet, amit szerettem volna, kifelejtettünk, például nem csináltunk klasszik a menyasszony a csokorral képet vagy képet csak a ruháról, ahogy lóg a fogason, amit, ahogy mondani szokták imádtam, baromi kényelmes volt, nem feszengtem benne, igazán szépnek éreztem magam benne, a legjobb döntés volt varratni, mert így kis átalakítással máskor is fel tudom venni, a felsőrészét már most is simán. Köszönöm Katának a Me&Ka-tól, nagyon ajánlom. Szóval valahogy ezeket elfelejtettem, de egyébként nagyon tetszenek a képeink és nagyon köszönöm a fotósunknak! :) Majd egyszercsak délután négy óra lett és össze is házasodtunk. Így, ahogy írom, nagyon hamar történt az egész, egy kis beszéd után 5 perc múlva már férj és feleség voltunk, fel sem bírtam fogni. Az anyakönyvvezetőnk kedves és szép dolgokat mondott még utána, volt gyertyagyújtásos ceremónia, szülőköszöntés, koccintás, szóval szerintem szép szertartás volt, majd elindultunk a templomi szertartásra, ami - bár nem ez a hivatalos - nekem mindig is többet jelentett, mint a polgári, itt van a bevonulás a szülővel, a fogadalomtétel (a polgárin nekünk nem volt). Szóval nekem ez az igazi esküvő. Egy nagyon jófej, fiatal lelkész adott össze minket, bár nem hozzá jártunk jegyesoktatásra, csak az utolsó alkalomra, az "eredeti" lelkészünknek közbejött valami, így végül ő adott össze. Szép volt a beszéde, fiatalos volt, klappolt minden. A fogadalomtétel után az Ámennél jó nagy levegőt kellett vennem, hogy ne sírjam el magam.. Annak a giminek az udvarában lévő templomban férjhez menni, ahol tinikorodban majdnem minden reggel áhitattal kezdted a napot a barátaiddal, akik közül a legjobbak most is ott voltak, ahhoz a fiúhoz, akit titkon meglestél a suli udvarán.. hát megható dolog na. A szertartás után kaptunk jó sok rizst a hajunkba, gratulációk, fényképek és mentünk is lagzizni.

Nem akarok mindent pontról pontra leírni, de a lényeg, hogy összességében minden nagyon jól sikerült. A férjem elmondta József Attila Ódáját, amit bár sejtettem, hogy el fog mondani, nem volt biztos még előző nap sem. Nem is értem, hogy merte annyi ember előtt, büszke vagyok rá :)

Nagyon finomak voltak az ételek, bár utólag jöttem rá, hogy közel sem ettem mindenből, amit később bántam, viszont hajlamos vagyok túlenni magam, és mivel még táncoltunk, pörögtem-forogtam ide-oda, nem mertem túl sokat enni. Egy dolgot sajnálok még, hogy úgy érzem nem tudtunk/tudtam mindenkivel annyit beszélgetni, amennyit szerettem volna és a férjem is elvesztettem többször szem elől, volt, hogy úgy kerestük egymást, hogy végre együtt is legyünk. Mint írtam, este tizenegy körülre nagyon kifáradtam. Pedig akkor még hátravolt a menyasszonytánc és a meglepetés táncunk éjfélkor. Nem is ittam, csak nagyon keveset, mert az alkoholtól még jobban belassulok, ha fáradt vagyok. Így is végül három óra körül jöttünk el, amikor csak pár vendég volt még ott, mondtam is a férjemnek, hogy igazán elindulhatnánk már haza, ha mi elmegyünk a többiek is elindulnak, de ő azon az állásponton volt, hogy amíg vendég van, nem mehetünk el mi sem. Na, ennyit az amerikai filmekről, ahol a pár egyből kocsiba száll és otthagyja a népet bulizni.. Najó, az talán túlzás, de tényleg nem bírtam már, kezdtem a fáradtságtól igazán hisztis feleség lenni.. Örök hálám a DJ-nek, hogy végül elkezdett olyan számokat játszani, mint Charlie - Könnyű álmot hozzon az éj és hasonlók, úgyhogy végül szép lassan elindult mindenki haza, így mi is mehettünk. Hogy aztán reggel nyolcra menjünk vissza pakolni.. Összepakoltunk, levegőbe eresztettük a megmaradt héliumos lufikat, beszélgettünk még kicsit a szüleimmel, aztán mentünk dolgunkra, immár férj és feleségként. Mégegyszer köszönjük minden szolgáltatónak, nagyon nagy élmény volt és nagyon örülök, hogy a legtöbb szolgáltatónk nem "csak" szolgáltató volt, hanem kedves ismerős is, a sminkestől kezdve a fotóson át a DJ-ig. A fotósunkat a férjem által ismerem mostmár én is, motorversenyeken és egyéb sporteseményeken fotóz, a DJ-nket pedig óvodás korom óta ismerem és nagyon jó bulit csinált, Dittiről pedig már írtam. Természetesen mindenki másnak is köszönjük, a videós is nagyon kitett magáért egész nap. Nem utolsó sorban pedig apukámnak nem tudom eléggé megköszönni a sok-sok segítséget a vendéglátásban, a pincércsapatnak, a szakácsnőknek, minden nagyon jó volt!

És milyen érzés feleségnek lenni? Egyelőre nem érzek hatalmas változást a 2 héttel ezelőtti önmagamhoz képest, azt hiszem, ez majd idővel jön el. Természetesen nagy boldogság és nagyon jó érzés, hogy a férjemnek én vagyok az, akivel le szeretné élni az életét, akivel az egyik, innentől kezdve a legszorosabb emberi viszonyban éljük mindennapjainkat, aki a legfontosabb személy az életében-életemben, akivel családot szeretne alapítani. Amire azért még várni kell egy kicsit, de lebeg a szemeim előtt egy legalább 2 gyerekes, 1 kutyás, 1 macskás család képe :)  

De egyben félelmetes is és hatalmas felelősség. Nem vagyok egy rózsaszín felhőben élő lány, most sem lépkedek a felhőcskéken csak azért, mert feleség vagyok már. Boldog vagyok, de tudom, hogy innentől kezdve még keményebben kell dolgozni azon, hogy ez a boldogság megmaradjon, hogy a házasságunk ne csak egy házasság legyen, hanem egy jól működő házasság, amiben mindkét fél jól érzi magát. Ezért nagyon nagyon sokat kell tenni minden egyes nap, akár apró dolgokban kifejezve, ami nem feltétlenül sikerül mindig. Én például bántottam már meg a férjem az esküvőnk óta és ő is engem, ami biztosan elő fog még fordulni házasságunk alatt. Nem kell nagy dolgokra gondolni, elég ha épp úgy szól oda az ember. Rám például jellemző sajnos, hogy bár alapvetően egy nyugodt, kedves ember vagyok, ha nagyon rossz kedvem van, fáradt vagyok, akkor tudok úgy szólni a másikhoz, ami nem a legkedvesebb, sőt, kifejezetten bántó... Próbálok figyelni erre. Nem vagyok tökéletes feleség, nem vagyunk tökéletes házaspár. Szerencsére :)  Egy biztos, hogy szeretjük egymást és remélem, hogy 20-30 év múlva elmondhatjuk, hogy sikerült és boldog házasságban élünk.