Nos, abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a vőlegényem igen jól főz. Igen szeret enni is. Konkrétan nem láttam még embert, aki annyit bír enni, mint ő. Volt már olyan, hogy úgy éreztem, ha megeszik még egy falatot, én leszek rosszul.

Ez, mint mondtam egy szerencsés helyzet, mert így legalább nem mindig nekem kell főzni, illetve tud segíteni, ha valahol elakadok.  Viszont, bármilyen furcsa, lehet árnyoldala is.. Fordult már elő, hogy órákat álltam a konyhában egy olyan étel elkészítésén fáradozva, amit még soha nem csináltam, leendő férj hazaért és egyből elkezdte adni az instrukciókat, hogy ezt így, azt úgy kellett volna.. egy kicsit mérges lettem. Persze tudtam én, hogy semmi rossz szándék nem volt benne és nem vagyok egy sértődős alak, de azért ez hirtelen nem tud kellemesen esni, amikor éppen 1.5 órája katyvasztok, a recept szerint is "haladóknak' szóló ételt és egyetlen vágyam, hogy megkóstolja és azt mondja: ez isteni, hozzám jössz? Ja, ezt már mondta :)

Nade, ebben a konkrét esetben aztán végül elnézést kért és nagyon ízlett neki a hortobágyi húsos palacsinta. Egyébként amióta együtt vagyunk és főleg mióta együtt élünk, sokkal többet főzök, mint annak előtte. Régebben általában rágörcsöltem a főzésre, egy olyan dolognak tartottam, amit csinálok, ha nagyon kell meg, mert enni muszáj, de nem különösebben érdekelt. Ez mára szerencsére megváltozott, szívesen főzök és az sem baj, sőt, ha végül nem az adott receptet követem teljesen vagy ha épp kitalálok valami teljesen mást.

Tegnap este viszont leendő férj főzőtt, úgynevezett "stir fried shredded beef"- et, azaz apróra szeletelt marhahúst, wokban párolt zöldségekkel (paprika, póréhagyma vagy újhagyma) szójaszósszal, és hozzá rizzsel (amit én csináltam, munkamegosztás vagy mi :) )

Hasonló receptet itt találtok angolul (ez szerintem jobb) és itt magyarul.